Szomjasan érkeztünk a Zrínyi nyílt napjára. Kibírhatatlan nagy sor volt előttünk, és az epigon szellem által megáldott hű epigonistákhoz méltóan nem tolakodtunk előre. Természetesen egy boltba mentünk, ahol alkoholt szerettünk volna venni. Végül meggondoltuk magunkat és inkább kaját vettünk.

Bejutottunk. Szétnéztünk, és vártuk, hogy a gaz tank kivégezze azt a szegény kicsi kis autót.

Megtette, bár nem ez volt az epigonista élmények legemlékezetesebb pillanata. Mr. T-100 úr, ismertebb neve nincs, rangja talán őrnagy, de ez elhanyagolható. Büszkén lépkedett a már amúgy is roncs autó irányába. Istenem... micsoda szellem, minő fensőbbséget sugárző hatalmas erő! Micsoda férfi, micsoda hős! Ahh... Széles e világon asszonyok milliói sikoltottak fel, és férfiak ezrei dobták el maguktól kohászati munkájukat, csak hogy lássák e rendkívüli csodát!

Ez a férfi, ez az isteneket megszégyenítő hatalmasság, félelmet nem ismerve lépett oda a roncshoz, majd vette kezébe az ablaktörlőt, és... ELHAJLÍTOTTA!!!! FÉL KÉZZEL!

Ezek után inni kellett... Ittunk is. Vodkát, meg Panda evett melegszendvics krémet. Aztán... Árpi bá kiengette a vukkot levegőzni. Szép volt, örültünk.

Kocsma... nosza! Sört gyilkoltunk és forralt bort. Megveszett elmélkedéseink közepette megtárgyaltuk a T-100 ügyét. Felejthetetlen volt. Vége. Itt a Nostromo kereskedelmi űrhajó... Ja, ez már más :D

És láttuk Lenin elvtársat is :D

A vöröslábú címerespoloskára, a kobrogó kobrára, Larten Crepsley-re/natalie Portman bélrendszerére és '56-ra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.