Háthát... Bumm bele a közepébe, nincs bemutatkozás, nincs leírás, nincs semmi, csak epigonista élmények :D (na jó, majd később teszek fel pár igen mókás megfogalmazást az epigonizmusról - persze úgy, ahogy mi értelmezzük...)

Hümm, a Becherovka. Panda visszaszolgáltatta ma eme igen becses nedűt. Nem maradhatott az iskolatáskába, nem... az végzetes lett volna. Így hát sajnos csak egy dolgot tehettünk: meg kellett innunk. Úgy emlékszem arra az unalmas, lassú gyilkos hidrológia órára, mintha csak ma lett volna... Persze nem csoda, mert ma volt... A 3. órában. Mert 4 van... 10:42 perc volt. Előkerült az üveg alkohol, stílusosan piros "nájlonzacsiba" rejtve. A szünetben még vettünk teát az italautomatából. Belekevertük a Becherovkát, csak valahogy elfelejtettük, hogy a tea kb a pokol forróságával volt megegyező hőmérsékletű ... Na sebaj, nevettünk egy jót és uccu neki, megittuk.

Panda kapott a kis táncparterétől sört, így köszönte meg, hogy hajlandó volt vele keringőzni. Azt is meg kellett inni, sorsa meg volt pecsételve. Miután kivégeztük az energiaitalt (ez itt a reklám hely: XXL-Adrenalin volt a márkája), én nyuszi ügyességgel áttöltöttem bele a sört. Alkohol álcázva; ivásra kész. ... Elfogyott. Minden... Nincs igazság. Aztán mégis lett. Elmaradt az utolsó kettő roppant érdekfeszítő óra (gyakorlat).

Hát ennyi... :)

A vöröslábú címerespoloskára, a kobrogó kobrára, Larten Crepsley-re/Natalie Portman bélrendszerére, és '56-ra!

Bye

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.