"Győztek, a kúúva életbe" - gondolhatta a tisztelt tanár úr, mikor büszkén lebegtettük és mutogattuk felé a kimenőnket az iskolából. Mert, hogy amikor még nem volt birtokunkban eme nemes papírka, hallani sem akart arról, hogy elhagyjuk az iskolát. Börtön ez? Kérdem én magamtól... A hitvány kapitalizmust, azt...! Rá három percre már az ügy INTÉZVE lett. Mondtuk, hogy lesz papír; és lett :)

Ezután arra a helyre mentünk, ahol az idő megállni látszik. Azon a helyen Lenin fél méteres büszke mellszobra köszönt minket, acélos tekintettel mered a távolba, ahol vörösen pompázik a Szovjetúnió fenmaradt emléke. Ecseri piac. További leírást nem igényel, magáért beszél ez a két szó, mely fogalommá nőtte ki magát az emberek körében. Megvettük, ami kellett. Elintéztük, ezt is. Telefonért mentünk és lett.

A zsákmánnyal visszatérve az iskolába, boldogan tettük a tűz martalékává az egyik műanyag poharat. Kellett. Utána hallhattunk egy csodaszép szent beszédet a tanár bácsitól. Valahol igaza van. De nekünk is. Ezt ő is, meg mi is tudjuk. A probléma csak az, hogy azt hisszük, hogy értjük a másikat, pedig rohadtul nem így van. És elmagyarázni ezt lehetetlen, mert mások az elveink. Valószínűleg soha nem értené meg egymást az osztály és a tanár úr, bárhogy is szeretnénk. Vagyis megérthető, de úgy, ahogy mi és ő akarjuk, úgy semmiképp. Na de elég a filóból :D Már fáj...

Fizikán a szovjet himnuszt énekeltem. Aztán váltottam... Már túl szélső balos voltam, jöhetett hát a másik lemez, ahogy Monsieur Kuno mondta. Szélső jobb. Fantasztikus. Erről eszembe jut egy töri óra, ahol a legnagyobb szélső jobbos csürhékből lettek a legnagyobb szélső balosok. Persze egyik napról a másikra. Kitartás tavaris, mi? Na ne... Szal, ha nekik lehetett alapon, hát nekem is :D

Szóval holnaptól szélső jobbos lesz a világ. A "menjen a sunyiba a kapitalizmust" is elfelejtem. De csak rövid időre. Most váltogatok, úgy döntöttem. Zsír, mi? Sok idióta gyökér... Vajh' ők, akik akkora nagy szélső akármicsodáképpenmost... össze ülnek és megbeszélik, hogy holnap mik lesznek? Wow... Áldom az eget, hogy én olyannak születtem, mint drága barátaim. A múltat ugyan nem, de a jelen kori szélsőségeket egy viccnek fogom fel. Höhö. Csak az a baj, hogy a sok gyík nem.

A vöröslábú címerespoloskára, a kobrogó kobrára, Larten Crepsley-re/Natalie Portman bélrendszerére, és '56-ra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.